SAJÁT FORDITÁS! KÉRLEK NE LOPD EL!
Pierre Louise: Elbüvöl
Elbüvöl,
Amikor azt mondod, legyek a vezetőd,
Amikor becézgetsz,
Elbüvöl.
Elbüvöl,
A verseid visszhangjának lenni,
Megállitani az időt a mosolyodban,
Elbüvöl.
Mert megtanitottad,
Hogy a szerelemben,
Nincs értelmesebb,
Mint zárt (csukott) szemmel nézni.
Megadtad a képességet arra,
Hogy szivemet adjam,
Nem félve a kudarctól.
Bebizonyitottad,
Őszintén,
Hogy ebben a furcsa világban,
Benned bizhatok.
Megtanitottál
Egy szinvilágot,
Amely belülről kiszinez,
Amikor hallgatlak beszélni,
Ha velem vagy,
Abbahagyok minden keresést.
Kezed a kezemben
Találom.
Elbüvöl,
Hogy ebben a szerelemben
Nincs távolság,
És az idő
Köztünk nem létezik.
Elbüvöl.
Mert megtanitottad,
Hogy a szerelemben,
Nincs értelmesebb,
Mint zárt (csukott) szemmel nézni.
Megadtad a képességet arra,
Hogy szivemet adjam,
Nem félve a kudarctól.
Bebizonyitottad,
Őszintén,
Hogy ebben a furcsa világban,
Benned bizhatok.
Megtanitottál,
Egy szinvilágot,
Amely belülről kiszinez,
Amikor hallgatlak beszélni,
Ha velem vagy,
Abbahagyok minden keresést.
Kezed a kezemben.
Soha nem hittem,
Hogy azt mondhatom,
Hogy semmi nem létezik
Ezen a világon,
Ami megváltoztathatná,
Egyetlen másodpercre sem,
Hogy veled legyek.
Megadtad a képességet arra,
Hogy szivemet adjam,
Nem félve a kudarctól.
Bebizonyitottad,
Őszintén,
Hogy ebben a furcsa világban,
Benned bizhatok.
Megtanitottál
Egy szinvilágot,
Amely belülről kiszinez,
Amikor hallgatlak beszélni,
Ha velem vagy,
Abbahagyok minden keresést.
Kezed a kezemben
Találom.
|